С днем рождения!

Alakszandr Szergejevics Puskin

Téli reggel

Csodás idő: fagy - napsütésben,

s te szenderegsz még, drága szépem?

Kelj fel, elmúlt az éjszaka.

Még álom rezg szemed tavában,

ébredj észak szép hajnalában,

s kelj föl, mint Észak csillaga.

Az este még, tudod, vihar dúlt,

a szél felhőt kergetve zajdult...

A hold, a sápadt és sovány,

sárgán bujkált felhők nyomában...

Te búsan ültél kis szobádban,

de mindez elmúlt mára, lám.

Ma kéklőn domborul a mennybolt,

a hó leplén nincs csöppnyi szennyfolt,

szűzen fehérlik rajt a fény;

csak távol erdők barna fátyla,

sötétlik a zöld fenyők sudárja,

s a nap sétál a tó jegén.

Borostyánszínű fényben fürdő

szobánkban izzik már a kürtő,

a kályhatűz vígan recseg,

be jó is itt a langymelegben!

De még jobb lesz a friss hidegben

szánkázni, kedvesem, veled.

Tüzes csikó röpíti szánunk,

hajrá, vidáman messze szállunk,

a tarlót is bejárjuk ott,

hol nyáron zöldelt, és az erdőt,

a nemrég lombosan merengőt,

s minden szívünkhöz nőtt zugot.

(Lányi Sarolta fordítása)

Szerenád

A kormos égből lágy fehérség

szitálja le üres porát.

Dideregve járok ablakodnál

a hófehér nagy úton át.

S amint megyek itt éji órán,

lépésem mégsem hallható,

mert zsongva, súgva, és zenélve

halkan szitál alá a hó.

S körülvesz engem, zordon árnyat

egy hófehér, szelíd világ:

angyalpárnáknak tollpihéje,

zengő, szelíd melódiák,

habpárna selymén szunnyadó arc,

mit angyalok fényszárnya ó,

minek szelíded altatóul,

halkan zenél a tiszta hó.

Oly mély a csend, a város alszik,

mind járjatok lábujjhegyen!

Pihék, zenéljetek ti néki,

hogy álma rózsásabb legyen.

Egy hófehér hálószobává

változz át csendes utca, ó!

Fehér rózsákként hullj az éjben

reá, te szálló, tiszta hó!

Kosztolányi Dezső

Tél

Templomi csöndben,

Éjjeli ködben

Aszkéta-ágat zörrent a szél,

Valahol messze,

Csillag szemekre

Szürke ködfátylat borít a Tél.

Túl a tetőkön,

Dárdás fenyőkön:

Zöld diadémon, pára lebeg,

Sűrű vadonban

Halkan, titokban,

Fenyő-óriások könnye pereg...

Néma a szikla,

Kristály patakja,

Jeges páncélban tompán zubog,

Mogorva ormon

Nincs rhododendron,

Csak sötét árnyak: Tantalusok.

Mélyen a völgyben,

Fűzfa berekben,

Néha, titokban zörren a szél,

S fent a magasban

Pára alakban

Halkan suhanó szellem: a Tél.

Wass Albert