A cinege cipője

Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak,

nagy bánata van a

cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,

ő is útra kelni.

De cipőt az árva

sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,

szalad a vargához,

fűzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a csizmát

nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

kár, kár, kár, nem ilyen

akárki fiának!

Daru is, gólya is,

a bölömbika is,

útra kelt azóta

a búbos banka is.

Csak a cingének

szomorú az ének:

nincsen cipőcskéje

máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,

repül gallyrul gallyra:

"Kis cipőt, kis cipőt!" -

egyre csak azt hajtja.

Móra Ferenc

Csak élni ,élni emberek!

Időnk oly gyorsan elpereg

egy perc csupán az élet...

de ez a perc lehet csodás

teremtő munka alkotás,

amely megőriz téged.

(Várnai Zseni)

Eljött az ősz

Eljött az ősz, mint minden évben,

s hogy miért kedves énnekem?

Talán, mert folyton megcsodálom,

színessé teszi életem..

Kimegyek hát egy árnyas parkba,

s körül hordom tekintetem.

Figyelem múló szép varázsát,

hogy mit mutat megint nekem.

Levelek szállnak ágról-ágra,

kergeti őket lenge szél.

Elmúlást hozva a világra,

egy újabb tavaszról mesél.

Ősz

Most már a barna, dér ütötte rónán

mulandóságról mond mesét a csend.

Most már szobádba halkan elvonulhatsz

s hallgathatod az álmodó Chopint.

Most már a kályhatűz víg ritmusára

merenghetsz szálló életed dalán,

míg bús ködökből búcsút int az erdő,

mint egy vörös hajú tündérleány.

Áprily Lajos

Őszi hangulat

Mikor a hervadás varázsa

megreszket minden őszi fán,

gyere velem a hervadásba

egy ilyen őszi délután!

Ahol az erdők holt avarján

kegyetlen őszi szél nevet,

egy itt felejtett nyár-mosollyal

szárítsuk fel a könnyeket!

Hirdessük, hogy a nyári álom

varázsintésre visszatér,

s a vére-vesztett őszi tájon

csak délibáb-varázs a vér!

Hirdessük,hogy még kék az égbolt,

ne lásson senki felleget,

hazudjuk azt, hogy ami rég volt,

valamikor még itt lehet!

Ha mi már nem tudunk remélni,

hadd tudjon hinni benne más;

hogy ezután is lehet élne,

hogy tréfa csak az elmúlás!

A nyári álmok szemfedője

övezze át a lelkedet,

amíg a tölgyek temetője

hulló levéllel eltemet!

Wass Albert

Üzen az Ősz

Üzen az Ősz: – Nyugodj le végre!

Minek a lázas rohanás?

Ülj le egy padra, nézz fel az égre,

érintsen meg bűvös varázs.

Ne rohanj el az élet mellett,

engedd a szépet hatni rád.

Akik megállnak, szépre lelnek,

azokkal megáll a világ.

Mikor lassulsz lecsendesülve,

a lelked is életre kel.

Nem erőlködsz nekifeszülve,

a lét értelmét éred el!

Hagyod, hogy vigyen áramlása,

s eljuttat céljaid felé.

Segít a szíved dobbanása,

s vágyad az utat meglelé.

Nem is kell megkeresni módját,

csak csendben, várni, hogy legyen.

Nem kell “harccal legyőzni Tróját”,

s átmászni minden gond-hegyen.

Nem kell balgán sikerre törni,

harcban legyőzni másokat.

Elég egy székben hátradőlni,

s teremni hagyni álmokat.

Szebbet teremthetsz szeretettel,

lélekből kapva az erőt.

Szebb világot alkot az ember,

békéset, s tisztán élhetőt.

Nem hajt tatár, anyagi érdek,

szíved csak szépre éhezik.

Érzéseid vonzzák a szépet,

amely úgyis megérkezik.

Engedj el végre minden görcsöt,

s hagyd, hogy a csónakod vigyen.

A pillanat, ha lazán töltöd,

úrrá lesz minden irigyen.

Álmodj nagyot, álmodj merészet,

s figyeld, a gondolat teremt!

Valóra váltja az egészet,

neked adva a végtelent.

Üzen az Ősz: – Nyugodj le végre!

Engedd csak szállni az időt!

Ülj le egy padra, nézz fel az égre,

figyeld a vágyad, s hagyd hatni őt!

Aranyosi Ervin