Petőfi Sándor

Ki a szabadba!

Ki a szabadba, látni a tavaszt,

Meglátni a természet szinpadát!

Az operákban ki gyönyörködik?

Majd hallhat ott kinn kedves operát.

A természetnek pompás szinpadán

A primadonna a kis fülemile;

Ki volna, énekesnők! köztetek

Merész: versenyre kelni ővele?

Megannyi páholy mindenik bokor,

Amelyben ülnek ifjú ibolyák,

Miként figyelmes hölgyek... hallgatván

A primadonna csattogó dalát.

És minden hallgat, és minden figyel,

És minden a legforróbb érzelem..

 A kősziklák, e vén kritikusok,

Maradnak csak kopáran, hidegen.