Tűnődöm

Tűnődöm az esti félhomályban

s bámulom a szürkülő eget,

vajon hányan várják mindhiába,

hogy letisztuljanak a fellegek?

Hány embert űz súlyos sötétségbe

a sorsuk, mely oly reménytelen,

mint csillagot elérni az égen,

hiába is nyújtod a kezed.

Hány ember van, ki más helyett szenved

s hideg szélben búsan őgyeleg,

nem szól semmit, s bár az ajka néma,

szemeiből sűrű könny pereg.

Hány ember, ki mindhiába kérlel,

Segíts rajtuk. Kérlek! Istenem!

Ne engedd, hogy égő nap hevében,

vad viharban, sírva tengjenek.

Segíts rajtuk, ha fent vagy az égben!

Csak te vagy, ki mindent megtehetsz.

Ott segíts, hol vétlenül szenvednek,

hiszen ők is, mind a gyermeked!

 Meggyesi Éva