Csodálatos ősz

Csodálatos őszi kora este,

ezer színben pompázik a táj.

Az ég alján a Nap fáradt teste,

fejét lehajtva, pihenne már.

Őszi szellő suhan át a téren,

meglebbentve fák rőt levelét,

és az egyre halványuló fényben,

dallamát zengi, erdő és rét.

Lábam alatt lyukas dió roppan,

enyhe szellő ringatja a fát.

Árokszélen vadgesztenye koppan,

levetni készül, tüskeruhát.

Nap sugarát szűk marokkal mérik,

harang kondul a domb tetején.

Őszi lankán édes szőlő érik,

nem éhezik már, a seregély.

Őszi égen felgyúlnak a fények,

levelet már nem kerget a szél.

Éjféltájban elhalkul az élet,

és a természet, pihenni tér.

Geisz László