ildikocsorbane |
AZ ŐSZT LEHETETLEN NEM SZERETNI! |
|
2021. október 31., vasárnap 04:18 + az idézetfüzethez
/www.liveinternet.ru/7Bhtks770/6c4780txO8s/TGD4o_bp_9qbs5SD7BY4C2mitO7DK2HZJ_vI56nmQ_LkA7G_N6YP-Rrnq4btaRxcE7GKiqPKB21DGA8HKkCoa823L_O1_29cTXjeACWTsomkKfvn0Gol1D21CCchYQ52r4ln9_aiWA"" target="_blank">https://www.liveinternet.ru/7Bhtks770/6c4780txO8s/...21CCchYQ52r4ln9_aiWA"); background-position: 0px 100%; background-size: initial; background-repeat: repeat-x; background-attachment: initial; background-origin: initial; background-clip: initial; font-family: Verdana; font-size: 13.3333px; text-align: justify;">
|
Szeretem az őszi napsütést, amikor
Utazunk a felhők és a ködök között,
Halvány halott gerendát sugároz
A széltől megrázott fán
És a nyirkos sztyeppére. Szeretem a napot
Van valami hasonló a búcsúpillantásban is
Nagy világítótest titkos szomorúsággal
Megtévesztett szerelem; nem hidegebb
Magától értetődik, de a természet
|
És mindaz, amit érezni és látni lehet
Nem lehet felmelegíteni vele; igen Uram
És a szív: minden él benne, csak az emberek
Egyszer nem tudták, hogyan értsék meg őt,
És nem szabad újra a szemébe ragyognia
És soha nem nyúl az arcához.
Minek ismét kitenni a szívet
Önmaga nevetségessé és kételkedő szavakkal?
Mihail Lermontov
|
| Рубрики: | FejezetekMunkáim |
| Комментировать | « Пред. запись — К дневнику — След. запись » | Страницы: [1] [Новые] |
