Őszi őszirózsa ... büszke csillagok ...
Csendes szomorúság ... az illat nem lehet elkapni ... A
lélek simogatja, mint az álom szilánkja,
Titkos reménnyel, hogy lángra lobbanjon ...
Kék ... sárga .. piros ... fehér ...
A nap felé nyújtózva, mely borongós álomban van...
Csak ne ébressze fel félénk sugaraikat az
Érzések és érzelmek, hogy várjátok a tavaszt...
A hűvös reggelen a hűvös harmat elhervad
a dús virágokon...
És mindazonáltal a szirmuk fakó
Milyen elragadó... remeg, mint... vázába
teszek egy titokzatos csokrot ...
Megérintem vele a csillagokat. minden száj ...
A borongós őszben a házam mesés lesz.
