ŐSZ...

2021. szeptember 6., hétfő 05:12 + az idézőlapban

/www.liveinternet.ru/14BZJ1j11/b6063ahQR/51QDamvZQtNadiF41SA2VWRFKSeGmx_AYyqdFH_RLGtLQVGzA8bCerT9xpv8eJanx-1Jk5eP6G6OMi_GWNpsVZMsHhce3XO6UhtNzH0c1ulooSlPchoP1HPPjSDTPQBjj4Eh9gOOymM4"" target="_blank">https://www.liveinternet.ru/14BZJ1j11/b6063ahQR/51...jSDTPQBjj4Eh9gOOymM4"); background-position: 0px 100%; background-size: initial; background-repeat: repeat-x; background-attachment: initial; background-origin: initial; background-clip: initial; font-family: Verdana; font-size: 13.3333px; text-align: justify;">

Hirtelen másképp kezdtem érezni az őszt. A legkedvesebb baráthoz hasonlóan ő is nyugodtan jön hozzám, és csak néhány ajándékot visz magával : egy kis színpalettát, pár meleg napot és egy csomó hihetetlen illatot fészkel az arany hajában. Mindig kis szürke felhők mögé próbál elbújni előlem, ellenállhatatlan melankóliát okozva szívében, újabb szakadó esővel fűszerezve. Néha összeszedve a bátorságot, a karjaimba fut, madárdalokkal, játékos napsugarakkal és élénkpiros levelekkel jutalmazva, amelyek utolsó táncukban a fejem fölött köröznek. Néha éppen ellenkezőleg, csendesen leül velem egy üres parkba, súgja hangulatos történetét, visszahozva a gyermekkor rég elfeledett emlékeit. Napról napra egyre élesebben érzem ennek minden megnyilvánulását, mintha az ősz lenne a második én, és arra törekszem, hogy mindenemet odaadjam a világnak. Mintha minden lehullott levél fényes gondolat lenne, a szüntelen eső pedig lelkem áradó folyói, amelyekben forrongó patakban mély érzések és őszinte érzelmek rohannak. Mintha az elhalványuló természet az én csendes alázatom volna, és a tomboló szél a következő változás a hatalmas szívemben. Valószínűleg ezért fájdalmasan kedves számomra minden őszi csendben eltöltött nap. Valószínűleg ezért vagyok tele a legtisztább szeretettel, egy új ősznek szentelve soraimat számomra. Olyan őszről, mint én. Ksenia Voznesenskaya.